Minden éjjel felébredt, mindig pontban éjfélkor. Az ablakhoz lépett, kikukucskált a függöny résén. Ott volt a háztól kiindulva, egy ösvény, úgy ragyogott, akár a hold. Megbűvölte, napról napra egyre nőtt benne a vágy, hogy rálépjen, hogy kövesse egészen a végéig. Végül azonban mindig visszament az…
Van egy hely, ritkán járok arrafelé, de mindig megállok annál a tónál. Leülök az egyik padra, vagy kiülök a kis stégre. Nézelődöm, olykor elmerengek valamin. Sokat figyelem a teknősöket, él ott néhány. Nem tudom, mi vonz bennük, talán csak jó nézni őket. Az egész hely atmoszférája olyan megnyugtató,…
Háborúban állunk az idővel első lélegzetünktől az utolsóig. Vajon csupán halandóságunk késztet e harcra? Efelől vannak kétségeim. Sokan élünk sokáig úgy, hogy nem érezzük a halál leheletét, nem csap meg hidege, nem halljuk lépteit, köpenye surrogó, suhogó hangját. Mintha a halál csak egy mesebeli…
Nem hallott mást, mint saját lépteinek ritmusát és a körötte táncoló árnyéklények surrogását.
Eleinte még futott, próbált elmenekülni előlük, de az az idő már elmúlt. Amikor már zihálása fuldoklásba fordult, mikor már semmit sem hallott saját dörömbölő szívverésén kívül, feladta, belátta, képtelen…
A falu népét mindenki csak úgy ismerte, mint az önmagukban beteljesedetteket. Csodálták, irigyelték vagy épp gúnyolták s lenézték őket a környékbeli völgyek lakói, ismerni azonban nem ismerték őket, csupán a pletykákból. Úgy mondták, azok nem is emberek, hanem a tökéletesség gyermekei, akik…
Újra és újra ugyanaz az álom ismétlődött, éjszakáról éjszakára.
Középkori város macskaköves főterét látom. Este van, fáklyák narancsvörös fénye nyaldossa a köveket, házfalakat, világítja meg a kocsma vendégeinek izgatott arcát. Mind a tér közepére szegezik tekintetük, ahol hamarosan kezdetét veszi…
Este volt már, felhős téli este, amikor mindenki, amint teheti, behúzódik a melegbe, hogy onnan csodálja a hó födte tájat. A vonat az imént állt meg az állomáson, két percnek tűnt s már indultak is tovább. Ő a peronon lépkedő hölgyre nézett még egyszer. Erre az idős nőre, akinek nem tudta a nevét,…
Pirkadt. Az ablakon túl hatalmas hópelyhek hulltak lustán alá a felhőtlen égről. Alig néhány volt belőlük, s amint azok földet értek, egy csapásra el is állt a hó. Nem maradt más csak a mezőt borító súlyos lepel, ami az éjjel hullhatott; a büszke örökzöldek és a megtépázott, meztelenül árválkodó…
Állt az áruházban és arra gondolt, még néhány nap és kiürül, ahogyan az utcák is. Mindjárt itt a karácsony.
Az üres szó gyakori szereplő volt szótárában. Ez az űr most pozitív volt, de mint mindennek, ennek is ott voltak az árnyoldalai, azok az ürességek, melyektől elfacsarodik az ember szíve, már…
Így hívták a többiek. Ő volt az egyetlen a faluban, akinek gyönyörű szárnyak helyett csak két apró csökevény nőtt a hátán, amelyek úgy festettek, mint egy apró, beteg madár törött szárnyai.
Ahogy közeledett a nagy nap, amikor minden fiatal bemutatja egy előadással, ki is ő valójában, egyre többször…