Sötét van; ránehezedik ez a legteljesebb, tökéletes sötétség, ami nem puha, vékony pléd, sokkal inkább egy súlyos dunyha, amit ólomtollakkal béleltek ki, és egyáltalán nem melegíti.
Hideg van; a víz (a bűzös, mocskos lé), amiben fekszik, megadva magát a sötétség súlyának, jéghideg, mégis marja…
A megrendelővel másnap találkozott. Izgatott volt, mint mindig. Szerette ugyan a saját képeit is, azokat, amiket nem kérésre, fizetésért festett, de sokkal jobban kedvelte ezeket a munkákat, a történeteket, melyek a képekhez tartoztak. Ez a történet pedig túlzás nélkül az egyik legszebb volt mind…
A harmadik találkozás olyan volt, ha egy regényben szerepel, azt írják elé jelzőként: álomszerű.
Ősz vége felé jártunk már, az élettársam éppen éjszakás volt, úgyhogy egyedül aludtam, már ha a macskát nem számoljuk, de éjjel úgyis felkel, hogy kora reggelre biztos az út közepén hagyjon valamit,…
A második találkozásunk igazi meglepetés volt; egyáltalán nem számítottam rá, minek után a múltkorában úgy tűnt el, akár egy szellem vagy valamely látomás. Még ha meg is fordult volna a fejemben, egész biztosan nem ott és akkor várom.
Már lassan véget ért a tavasz, akkor voltam egyhetes…
Az első találkozásunk inkább rátalálás volt. Munkába menet leltem rá. Az utóbbi időben szokásommá vált, hogy egy bő fél órával előbb induljak, így tudok egyet kerülni és a hosszabb úton, egy kis darabon az erdőben sétálni. Bár a kollégáim és barátaim hajmeresztő ötletnek tartották, hisz bárki…
Egymaga volt ezen a helyen, amiről azt sem tudta, mi lenne: valamiféle bizarr valóság, látomás, álom vagy egy másik dimenzió? Sehogy se tudta eldönteni. Csupán két dologban volt biztos: 1. ilyesmire semmiképp sem számított, mikor azon az éjjelen álomra hajtotta fejét a megszokott szobájában, a jól…
Felsóhajtott, ahogy kilépett a kávézóból és kinyitotta ernyőjét. Nem tudta, miért hagyta, hogy barátnője magával citálja ide, egyáltalán nem volt ünnepi hangulatban. Egyenesen lelombozta a tudat, hogy holnap karácsony lesz.
Valahogy sosem nyűgözte le ez az ünnep, vagy bármelyik másik, ami azt…
Megállt a parton, kicsivel a gát előtt, általában eddig szokott futni.
- Ez nem az én napom - nyögte zihálva, és nyújtani kezdett.
Közben megpillantotta a gáton egyensúlyozó fiút, ámulva figyelte egyik lépését a másik után, olyan gondtalannak tűnt.
Hirtelen megborzongott, a szél megszakította…
- Mi ez? Önarckép? - kérdezi a csoporttársa. Ugyan próbál nem tudomást venni róla, de érzi a szavak tónusában, a hangban bujkáló gúnyt.
- Igen, úgyis mondhatjuk - feleli halkan, bár számára ez a kép sokkal több dimenziós.
Épp ezért, címként nem azt írja: Önarckép, hanem azt: Egy képen minden. Ezt…
(Az írás előzményeit, Ichiko történetét, a Heroes and legends sorozat, A bennünk lakó Szellem c. darabjában lelitek. https://aoisakura.blog.hu/2020/07/05/heroes_and_legends_778)
Szörnyen magam alatt voltam. Összegömbölyödve ültem a folyóparton, és azon gondolkodtam, hagyni kellene az egészet, hogy…