Úgy láttuk legjobbnak, ha egy-két napig folyamatosan figyeljük a helyet, talán visszatér. Kiyának kettőtől két szemináriuma volt és egy látogatás köteles előadása másnap reggel, tehát négyen maradtunk. Megegyeztünk, hogy estig Kouta és Daiki tartja a frontot, utána én és Ryū váltjuk őket. Míg én…
Gondolom, néhányan találkoztak már azzal a furcsa, felemás állapottal, amikor ébren is vagyunk meg nem is. Valahol álom és ébrenlét mezsgyéjén megrekedve már érzékelünk valamicskét a külvilágból, de még nem állunk készen arra, hogy kilépjünk a színre.
Megesik, hogy az álom utolsó képei elkísérnek,…
A konyhaasztalnál ült. Bár már felkelt a nap, a környékre még a hajnali álmos csend telepedett, csak a madarak csivitelését hallotta. Macskája előbukkant a konyhából nyíló folyosón, leült, mosakodott egy ideig, majd felállt, a falnál felnyújtózkodott, mintha csak fogást keresne mellső mancsaival.…
Gondolom, néhányan találkoztak már azzal a furcsa, felemás állapottal, amikor ébren is vagyunk meg nem is. Álom és ébrenlét mezsgyéjén bolyongtunkban már érzékelünk valamicskét a külvilágból, de még nem állunk készen arra, hogy kilépjünk a színre.
Előfordul, hogy az álom magának követel, foglyul…
Hajnalok hajnalán autózok haza a sötétben, itt-ott ködpamacsokba érkezem, időnként úgy összesűrűsödik, mintha a halál közeli élmények fehér alagútjában lennék és nem a földön egy napközben amúgy igen forgalmas úton. Aztán két perc se kell, kiérek a pamacsból és egy darabig a tiszta ég alatt megyek…
Sokáig nem értettem, és zavar, ha valamit nem értek, persze, amennyiben olyasmiről van szó, ami érdekel. Az atomfizikához például semmit se konyítok, és valahogy hidegen hagy e tény, különben sincs ember e földtekén, aki mindent tudna. Ez azonban határozottan érdekelt. Miért hajtogatja ez a kedves,…
Az előző rész végén: Amikor Yume megjelenik, megbeszélik a terveket. Bár nem megy zökkenőmentesen, még úgysem, hogy a lány szándékosan elhallgat néhány kellemetlenebb részletet, végül hellyel-közel megegyezésre jutnak.
Néhány órás alvást követően, miközben én is valamiféle hibernált állapotban…
Amolyan mindent bele így az adventi időszakban, és mindezt írom november közepén. Ennek nyilván az is oka, az írások később jelennek meg. No, nem mindig, tekintve, hogy per pillanat szombati bejegyzés sehol és szerda van, de mivel más és más a téma, hangulat, hát időnként nem terv szerint alakulnak…
Ülök egy padon, kicsit kopott már, az idő mintát festett a zöld festékbe, repedések futnak szét és össze, akár egy zenemű gondosan megkomponált hangszereinek különféle szólamai. Ülök és élvezem az utolsó őszi meleget idekinn, és nézem az őszi kék égen ragyogó napot. Egy árva felhőpamacs sincs e…
Nézte a papírt, maszatos volt, szamárfüles, a tinta már kissé megfakult, de olvasható maradt. A szép gyermeki kézírás szavai rabul ejtették tekintetét és szívét csöppnyi fájdalommal színezett nosztalgia szállta meg. Már nem is emlékezett, hogy valaha tudott ilyen szépen írni.
Régi, még talán…