Abban az időben, mikor ez az ifjú élt, akiről a mesém szól, még éltek legendás harcosok e vidéken s oltalmazták a népet a rájuk leselkedő veszélyektől, banditáktól, hódítóktól. A legtöbben tisztelték, becsülték őket.
De aztán még az ifjú életében, a változás szellője egyre erősödött, a történelem…
Sziasztok! Üdvözlet mindenkinek!
Ez a bejegyzés kivételesen készült, azért, hogy egy fontos dolgot oszthassak meg veletek, azokkal is, akik esetleg az Üdvözlet c. rögzített bejegyzést nem látták.
Hogy átláthatóbbá tegyem a munkám, úgy döntöttem, a Regény alatt csak az éppen aktuálisan, először…
Az előző rész végén: − Mindig segített nekem valami aprósággal. Azt hiszem, itt a környéken dolgozik egy kiadóban – folytatta a férfi.
Ryū erre felkapta fejét, talán ma mégis szerencsés napja lesz.
Nagyjából öt órával később már tudta, hogy tévedett. Terve, miszerint követi Keikót és azonnal…
Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, szinte mindenkinek, legalábbis elég sokaknak ismerős a könyv szerzője és címe. Valószínűleg ez a világon az egyik legismertebb japán mű. Joshikawa Eiji regénye, bár hosszú, sokakat megszólít, akár a kultúra iránt érdeklődőt, akár a történelem, akár a…
Jouga egy vidéki kisvároska (Japán mércével nézve), mely két dologról híres: egy hassaku nevezetű gyümölcsről és farkasisteneik legendáiról. Utóbbiak vonzzák ide főszereplőnk, Kuzumi Hiroshi, író édesapját. Maga Hiroshi nem érdeklődik e mesék iránt, ám az egyre sűrűsödő furcsaságok arra…
Nos, kedveseim, akik ezt olvassátok, ez is megvolt, túl vagyunk egy újabb éven meg az év végi őrületen. Azaz hogy az év vége elmúlt ugyan, az őrület maradt. Pedig minden tele ilyenkor az új fogadalmakkal meg a hogyan kezeljük, enyhítsük a másnaposságot témával. Csak valahogy ezek az új kezdetek…
Amolyan mindent bele így az adventi időszakban, és mindezt írom november közepén. Ennek nyilván az is oka, az írások később jelennek meg. No, nem mindig, tekintve, hogy per pillanat szombati bejegyzés sehol és szerda van, de mivel más és más a téma, hangulat, hát időnként nem terv szerint alakulnak…
[Hírnökszirmok]
- Név? – mordult rá a fogadós, akár egy kutya, miközben cseppet sem kedvesen végigmérte szokatlan fizimiskáját.
A szúrós tekintettől feszélyezetten a lány halkan elrebegte nevét, amit persze a fogadós nem hallott, ezért ismét rámordult.
- Airi Esther Yamada Garcia – felelte…
[Örök tánc]
A most következő mesét a városka főterén havonta megrendezett vásár utolsó estéjén hallottam.[1] Az itt töltött fél év tapasztalatai alapján nem a mesélő dönti el meséje tárgyát, hanem a közönség kérdések formájában kéri a kívánt történetet, így volt ez azon az ősz eleji estén is,…
Odalent egy darabig némán követjük a kanyargó folyosón a férfit, aki közben meggyújtott egy fáklyát. Néhány perc múltán Yume úgy ítél, elég távol vagyunk már a háztól és megszólal:
− Himaru, mi folyik itt?
A férfi csöndben megy tovább, mire Yume hirtelen előtte terem és a falhoz löki, tőrét…