Időnként, amikor valami titokzatos kapcsoló átkattan bennem és elér egy bizonyos szintet az egyre duzzadó feszültség, mint az űzött vad, menekülök a lakásunkból. Hogy hova? Nem tudom, nem érdekes, csak mennem kell.
Annak, hogy egy kissé már fagyos, legalábbis elég hűvös őszi reggelen itt ülök a…
(Az előző rész végén:
− Én szövetkeztem Torikuval és most hivatalosan téged kutatlak, hogy elvihesselek neki – Yume hallgat. – Személyesen akar végezni veled – fűzi hozzá Himaru.
− Értem – mondja végül a lány, és letolja az imént meglelt kart.)
A csapóajtó felől halk kattanás hallatszik. Yume…
noktürn – ‘zongorára vagy zenekarra írt kisebb, melankolikus lírai zenedarab’; ‘‹eredetileg› éji dal, szerenád’. Nemzetközi zenei szakszó a francia nocturne (‘éjszakai’) nyomán; ez a latin nocturnus folytatója a nox, noctis (‘éj’) alapszóból.[1]
A nocturne általában egy kifejező, lírai, esetenként…
[Két világ lakója]
Elmondhatatlanul boldog volt mindenki, amikor Yū megkérte a kezét. Aoki Megumi szülei fellélegeztek, úgy remélték, most már egyszer s mindenkorra itt marad lányuk, és normális életet fog élni feleségként, anyaként.
Alig volt négyéves, amikor először eltűnt. Fél napig kutattak…
Odalent egy darabig némán követjük a kanyargó folyosón a férfit, aki közben meggyújtott egy fáklyát. Néhány perc múltán Yume úgy ítél, elég távol vagyunk már a háztól és megszólal:
− Himaru, mi folyik itt?
A férfi csöndben megy tovább, mire Yume hirtelen előtte terem és a falhoz löki, tőrét…
A ne ítélj elsőre tipikus esete volt nálam ez az anime. A rövid ismertető felkeltette az érdeklődésem, ami aztán kicsit megcsappant az első benyomás során, furcsa volt számomra a grafika, kicsit taszított a rengeteg nyersesség benne, ugyanakkor nem tudtam félretenni, megfogott annyira, hogy…
Avagy tényleg kirakhatnánk már a megtelt táblát e vidékre.
Szóval, az van, hogy ha agglomerációban élsz, ott születtél, nevelkedtél, akkor egy szép napon arra ébredsz, ez már nem az otthonod, hanem azoké, akik megvásárolták. Neked maximum ahhoz van jogod, hogy befogd a pofád, ne panaszkodj, vagy…
Langymeleg napsugár cirógatja arcom és csupasz karom. Orromat a tavaszi, kiadós eső utáni erdő illata csiklandozza. Lépteim határozottak, de oly puhák, hogy semmi visszhangot nem vernek. Izmaim és egész lényem ellazult, ám érezhető benne egy közelmúltbéli siker pezsgése és az állandó készenlét…
Egy valódi legendán alapuló, szövevényes kapcsolatokkal átszőtt, 19. századi Anglia vidékét és hangulatát idéző, misztikus, romantikus történetet kap az, aki Az essexi kígyót veszi kezébe. A hangulat mellett pedig a stílus sem marad el.
Cora Seaborne egy bántalmazó férje uralma alól felszabadult…
Nézte, csak nézte a fiút. A forgalmas térre vezető lépcsősor tetején üldögélt. Tíz-tizenkét évesnek saccolta, arca és egész lénye valami megmagyarázhatatlan szépséget sugárzott, ártatlanságot, bölcsességet és távolságot, mintha az a hely, ahol ül, egy másik dimenzióhoz tartozna. Barna, göndör csigái…