Úgy mondják: az emlékek az idő előrehaladtával megszépülnek. Mint nyersanyag a szobrász keze közt, műalkotássá alakulnak, életművünkké. De a művészet olykor torzít, a hatás, a mű érdekében vagy az őszinteség hiányából fakadóan, nem mindenki szobrász, főként nem jó szobrász, és itt nem mi válogatjuk…
Állt kint a hatalmas fa előtt, mely otthonául szolgált. A falu lakóinak többsége ugyanilyen óriás törzsek belsejében élt. Ahogy állt ott, torka összeszorult, szívverése felgyorsult, elöntötte a pánik. Elkezdődött, megérkezett az ősz. A hirtelen megélénkülő szélben úszó falevelek zizegése, akár egy…
Nézte a papírt, maszatos volt, szamárfüles, a tinta már kissé megfakult, de olvasható maradt. A szép gyermeki kézírás szavai rabul ejtették tekintetét és szívét csöppnyi fájdalommal színezett nosztalgia szállta meg. Már nem is emlékezett, hogy valaha tudott ilyen szépen írni.
Régi, még talán…
Időnként, amikor valami titokzatos kapcsoló átkattan bennem és elér egy bizonyos szintet az egyre duzzadó feszültség, mint az űzött vad, menekülök a lakásunkból. Hogy hova? Nem tudom, nem érdekes, csak mennem kell.
Annak, hogy egy kissé már fagyos, legalábbis elég hűvös őszi reggelen itt ülök a…
Nézte, csak nézte a fiút. A forgalmas térre vezető lépcsősor tetején üldögélt. Tíz-tizenkét évesnek saccolta, arca és egész lénye valami megmagyarázhatatlan szépséget sugárzott, ártatlanságot, bölcsességet és távolságot, mintha az a hely, ahol ül, egy másik dimenzióhoz tartozna. Barna, göndör csigái…
- Sekka? – visszhangozta az utazót a kocsmáros, tekintetében riadalom ült, arca verejtékben fürdött, de közben reszketett, öblös hangja megcsuklott. – Uram, azt javasolnám, keressen más úti célt, ha kedves az élete.
- Ugyan miért? – kérdezett vissza a vándor.
A kocsmáros közelebb hajolt hozzá és…
Az abszurd mondat, amit nem akarsz elhinni, hisz az lehetetlen.
- Szeretlek – mondta az apa a lányának. – Túlságosan is – tette hozzá.
A lány megmerevedik az ölelésben, mert felsejlik előtte a jövő. Megérzi, mi következik, mégis valahol szól benne egy másik hang: Az nem lehet, hogy…
Persze, hogy…
A völgy, akár egy elveszett paradicsom, három falu otthona. A falusiak kedélyes, jólelkű, ugyanakkor makacs emberek, jöhetett akárhány követ a szomszédos országokból, ők nem adták völgyüket, olyannak akarták megőrizni, amilyen, tisztának, békésnek, menedéknek azok számára, akiknek elegük volt a…
A városi tanács tagjai hiába próbáltak az úrral beszélni, az csak ült a kincstárban és mohón számolgatta az aranyat, bár az elvben nem az övé, hanem a városé volt. Úgy tűnt, meg sem hallja a tanácstagok kétségbeesett panaszait az odakint összegyűlt tömegről, melynek minden tagja a másikat túlordítva…
Véres, beszakadt körmű ujjaimmal kapaszkodom a falon, melyet te építettél magad köré. Tudom, tudom, szükséged volt rá, hogy megvédd magad, de át akarok jutni, megmutatni, tőlem nem kell félned, ám hiába hívtalak. Ha nem engeded, hogy mutassam meg? Ha nem engeded, hogy hozzád érjek, hogyan…