A konyhaasztalnál ült. Bár már felkelt a nap, a környékre még a hajnali álmos csend telepedett, csak a madarak csivitelését hallotta. Macskája előbukkant a konyhából nyíló folyosón, leült, mosakodott egy ideig, majd felállt, a falnál felnyújtózkodott, mintha csak fogást keresne mellső mancsaival.…
Ködcsúcs közelében élt Ashara egy kisvárosban. Új település volt még, bár régebben állt a helyén egy falu. Ashara dédnagyanyja még abban a faluban született és élte meg gyermekéveit. Aztán úgy 90 éve egy éjjelen valaki eltűnt a faluból, melyet nemsokára mindenki elhagyott. Attól féltek, a szellem…
Utálta a tükröket, mert ő nem önmagát látta benne, vagy ha igen, mindig elérkezett a pillanat, amikor a szeme és vonásai, haja megszűntek a sajátjainak lenni, amikor arca átváltozott az anyjáéra, már nem ő volt. Túlságosan is hasonlított rá, az orra kivételével, minden az anyjáé volt. A szem a lélek…
Azon a környéken, ahol egykor ő is élt, az volt a szokás, az embereket haláluk után abból ítélték meg, milyen volt a szívük. Az ő aranyszívének mindenki csodájára járt, még messze vidékről is érkeztek látogatók a faluba. Erről lett híres a település, bár lakói az aranyszív tulajdonosának nevére sem…
Hajnalok hajnalán autózok haza a sötétben, itt-ott ködpamacsokba érkezem, időnként úgy összesűrűsödik, mintha a halál közeli élmények fehér alagútjában lennék és nem a földön egy napközben amúgy igen forgalmas úton. Aztán két perc se kell, kiérek a pamacsból és egy darabig a tiszta ég alatt megyek…
Ez is egyike volt azoknak az utazásoknak, melyre ő vitt el, bár sokszor nem mutatkozott, ahogy most sem. Ott álltam egy ismeretlen város díszkövekkel kirakott terén egyedül. Nézelődtem egy ideig, bár először nem igazán tudtam, mit keresek. Aztán megláttam a táblát, rajta egy térkép, amellett néhány…
Sokáig nem értettem, és zavar, ha valamit nem értek, persze, amennyiben olyasmiről van szó, ami érdekel. Az atomfizikához például semmit se konyítok, és valahogy hidegen hagy e tény, különben sincs ember e földtekén, aki mindent tudna. Ez azonban határozottan érdekelt. Miért hajtogatja ez a kedves,…
Kimerült, fáradt, végletekig hajszolt lábai már jó ideje remegtek s most egyszerűen összecsuklottak alatta, úgy dőlt össze, akár egy rosszul felállított kerti asztal vagy egy agyonstrapált, netán anyaghibás műanyag szék.
Nem tudta, hol van, hogyan került ide, vagy honnan jött, mégis ott motoszkált…
Ülök egy padon, kicsit kopott már, az idő mintát festett a zöld festékbe, repedések futnak szét és össze, akár egy zenemű gondosan megkomponált hangszereinek különféle szólamai. Ülök és élvezem az utolsó őszi meleget idekinn, és nézem az őszi kék égen ragyogó napot. Egy árva felhőpamacs sincs e…
Az egész falu felbolydult, itt az ősz első teli holdja s a menyasszony, akit a Holdnak szántak, sehol. Mi lesz most így velük?
Ōku hallotta ugyan a kétségbeesés hangjait, a haragét és a káoszét, de nem törődött vele. Nem tartozott közéjük és fontos feladata van.
Arasznyi manó volt, aki…