Megint kezdődött, újra itt volt az ismeretlen eredetű nyugtalanság lidérce. Belélegezte s az megült gyomrában, feszítette mellkasát, elöntötte elméjét. Sírás kerülgette, talán azért, hogy megszabaduljon tőle. A könnyek, akár egy kalitkába zárt madár, mely kétségbeesetten csapdos szárnyával, ki akar…
Sorra nyíltak ki a cseresznye virágai, halvány rózsaszínbe öltöztetve a fa ágait. A később érkező bimbók izgatottan várták, hogy kibonthassák szirmaik, sokan arról sutyorogtak maguk között, vajon mi lesz a sorsuk? Itt maradnak a fa tövében, messzire viszi őket a szél, netán egy lány hajába szállnak…