Van úgy, hogy igyekszünk megragadni valamit a múltból, de az makacsul visszahúzódik a homályba; és van úgy, hogy a jelenben vagyunk teljes lényünkkel, amikor egyszer csak a múlt egy pillanata magába szippant, majd kiköp vagy a jelenben vagy az idő egy másik szegletében.

"Amikor ott ültem a rendőrségen, olyan nehezen akartak felbukkanni a válaszok. Milyen ruhában volt? Mikor láttam utoljára? Órára pontosan mikor? Persze, feleltem, valami azért akadt ott az elmémben, de olyan felemás volt az is. Hogy is mondjam? Eszembe jutott nagyjából, hogy mi volt rajta, de nem láttam magam előtt. Bevillant az óra képe, de nem láttam tisztán a mutatókat, és az egész a légüres térben lebegett.

Amikor visszagondoltam, néha manapság is visszagondolok, mi ...

Amint felébredek, rápislantok az éjjeli szekrényen ketyegő vekkerre. 5:20 van. Nem mintha nem tudnám. Már lassan három évtizede mindig pontban ekkor kelek, magamtól. Mindegy mi történik előző este, másnap 5:20-kor kinyílnak szemeim. Ennek azért volt hátulütője, főként mikor a gyerekek kicsik voltak.

A vekker vagy másfél évtizede pihen az én éjjeli szekrényem, annak ellenére, hogy nekem semmi szükségem rá. Tsukiko vette még valamikor összeköltözésünk idején, aztán a második vagy tán harmadik reggelen nyugdíjazta is a szándékoltan kopottas párát, mivel első hallásra gyűlölte hangját. Én meg inkább nem firtattam, mit is várt egy vekkertől, dallamos madárcsivitet netán? Azért persze megtudtam, régi vekkere nem csörömpölt, ...

Egy felröppent, majd hamar el is haló legenda szerint van egy apró kávézó, ahol időutazhatunk, mégsem tolonganak az emberek. A kérészéletű érdeklődés oka ezúttal nem a háromnapos szavatosság letelte, netán egy másik szenzáció térnyerése, annál sokkal prózaibb. Tudniillik, és minden bizonnyal tudjátok is sokan, az időutazásnak vannak szabályai.

Egyrészről van például időbeli korlát, nem ülhetünk akármeddig a múltban vagy a jövőben, és csak olyannal találkozhatunk, aki járt vagy jár a kávézóban. Ha már üldögélés és kávézó, akkor még ott van a dolog szertartásos jellege is. Végig a széken kell ülnünk, nem állhatunk fel, ráadásul nem akármelyik széken. Azon az egyetlen széken, melynek "tulajdonosa" mindennap egyetlen ...

Apának

és Shirónak (köszi, hogy írhattam rólad is)

Mindenek előtt arról szeretnék írni, hogyan és miért született meg ez a kis könyv.

Közel tíz év telt el azon napok óta, amit itt most felidézek. Akkoriban tizenhat voltam, egy kis univerzumnyi káosz, amivel apám, Yasuhiko hősiesen együtt élt. Nem, nem küzdött, ő annál sokkal ügyesebb és kifinomultabb volt.

Manapság már nemcsak ő, de a vőlegényem, Ren is ebben a cipőben jár. A minap a kórházi ágyamnál meg is egyeztek abban, ha változtam is valamit az évek során, az maximum abban merül ki, hogy az a káosszal teli univerzum kissé kitágult, rendnek továbbra sincs híre, sem hamva. Így állunk valahogy, nem tagadhatom, mégis van még valami, ami változott. És ez a ...

Sybil egy rendszer, ami rendet hoz, biztonságot ad, bár a szabadságot elveszi, és - mint minden rendszer -tökéletlen. Hiányosságaira, sötét titkaira bukkanunk a Közbiztonsági Hivatal nyomozócsoportjának napjait, ügyeit követve. Ez a Psycho-Pass dióhéjban, most pedig az első movie, illetve a harmadik évad kapcsán írok néhány nagyon ütős mozzanatról. Akinek halvány lila gőze nincs az animéről, netán csak szeretne többet tudni, ajánlom az első két évadról írt cikkem: https://aoisakura.blog.hu/2017/04/11/tokeletes_tarsadalom_904

Ezen felül, akinek elnyerte tetszését ez az izgalmas kérdéseket is feszegető, akcióban sem hiányt szenvedő nyomozós történet, annak figyelmébe ajánlom a második moviet, Sinner of the system alcímmel, amely ...

A kagyló már kis korában megtanulta az idősebbektől, hogy mivel testük puha és rendkívül sérülékeny, ezért gondosan tartsa zárva kemény héját és étkezésnél is csak résnyire nyissa ki. Megtanulta, hogy háza páncél, ami védi életét, és nemcsak kemény, csúszós is, hogy el ne kaphassák. A kis kagyló szorgalmasan és szigorúan betartotta a szabályokat, így egyre nőtt életben töltött napjainak száma.

Azonban egy napon szörnyűség történt, egyik testvére dühében amiért étkezéskor követte, merthogy ez a testvér igen falánk volt s magának akart mindent, kemény héjával felverte az iszapot s abból egy homokszem a kis kagyló testébe fúródott. A kis kagyló a testvér fenyegetésének hatására nem mert szólni senkinek, csak ...

Az anime egy olyan világban játszódik, ahol 250 éve a világ nagyrészét elpusztította a tűz; ami jelenleg működőképes, azt is később alkották az egykori Tokió fölött és egy tiszta lángból nyert energiával üzemelő, Amaterasu nevezetű erőmű tartja fenn. Bár e térségben mindennapi életet élhetnek az emberek, nem mentesek e napok a veszélytől, annak esélyétől, hogy egyszercsak eleddig nem megmagyarázott okból lángra kapjon testük, elveszítsék öntudatuk és pokoljáróvá alakuljanak. A tűzkatonák feladata, hogy nyugalomra helyezzék az e lényekké alakult embereket (azaz végezzenek velük), valamint, hogy kiderítsék, mi okozza e szörnyű jelenséget. Ám az állomások mind különféle cégeknek és szervezetnek vannak alárendelve, így ...

Kedves Naplóm!

Ma különös dolog történt velem. Tudod, hogy nem igazán vannak barátaim. Persze, hogy tudod. Azért is, mert sokban más vagyok, mint a többiek, és mert sokat költözünk. Most is új helyre mentünk, új városba. Már az új szobámban vagyok, késő van, de holnap vasárnap lesz, úgyhogy egyébként is sokáig kell majd aludnom, vagy legalábbis nem zavarni anyáékat, és nem tudok aludni.

A kocsiban szerettem volna aludni, elálmosodtam úgy egy órával az indulásunk után, de azt mondták, ott nem szabad aludnom. Anya szerint azért, mert akkor nem fogok később aludni, ami nem igaz, hisz most sem alszom. Apa meg azt mondta, nem akar hurcibálni, ahhoz már nagy vagyok. Tudod, meséltem, hogy apa sokat mondja ezt.

Nagyon nehéz volt egy ideig ...

Kezdetnek meg kell mondanom, mikor az előző cikket írtam, még nem értem az ötödik kötet végére. Azért írtam, hogy jobb ezzel kezdeni, mert ez elmeséli Takeo történetének előzményét, Sigeru történetét, aminek azonban tisztában vagyunk eredményeivel, nagyobb eseményeivel. Így utólag olvasni nekem nem volt akkora élmény, de természetesen ez szubjektív. Hogy mennyire így van, azt jól mutatja, a végére elbizonytalanodtam, ugyanis ha ezt olvassuk elsőnek, akkor pedig a három könyvben lesz olyan momentum, amit ott sokáig homály fed, mi tudjuk. Talán a legegyszerűbb, ha ki-ki a maga tetszése szerint olvassa.

Az előzmény kötete, bár kevésbé kalandos talán, de hozza ugyanazt a hangulatot és atmoszférát, amit a három kötet, ugyanakkor ...

No, kérem szépen, azért jó, hogy ebben a zsebkendőnyi országban is akad épp elég olyan, aki egyetlen okból nyitja ki száját: hogy hülye és/vagy bunkó mondatokat böfögjön fel elméje sötétjéből mindent is tudásnak álcázva, így legalább eszembe jut, miről szerettem volna még írni.

Az, hogy valaki hülye, egy dolog, nem tudok vele mit kezdeni, időnként jót rötyögök rajta, és próbálom kitalálni, hogy ő helyből ilyen vagy nekifutásból, de amúgy nem véletlen nem akartam sose tanár lenni, nincs türelmem meg nem is tudok igazán magyarázni. Nem az én asztalom a csodatétel, na, mert elnézve egyeseket, ott bizony arra volna szükség.

Az, hogy valaki bunkó, az aztán meg mocskos ingovány, mert kinek hol a határ, ki hogy dekódol magában ...