Mindig éhes volt, mióta az eszét tudta. Mindig elkísérte az érzés, a hiány, a kínzó, az üresség, a betölthetetlen. Ez az éhség nem a gyomrát mardosta, hanem a lelkét, a pszichéjét, ha úgy tetszik.
Élénken emlékezett azokra a pillanatokra, amikor éhsége lecsapó tőrként hasított bele. Amikor a…
Egyik kedvenc útvonalamon sétálok hazafelé. A legkevésbé se vágyom a megérkezésre. Ez az út, ez a kis haladék éltet, amit magamnak loptam. Ez volt gyerekkorom minden reménye: a lopott időszeletek, amikor felszabadulhattam.
Mehettem volna a másik busszal is, ami bevisz a szigetre, ám én inkább…
A minap kénytelen-kelletlen betértem egy hivatalba a lejárt személyimet intézni. Húzódozásom oka nem a várakozás, az időpazarlás volt, egyébként is nagyjából fél óra alatt végeztem; hanem az a jelenség, amit emberként lehetetlen megkerülni, nevezetesen a kommunikáció. Félreértés ne essék, amíg elég…
Elzárt vidék volt ez, ahol az örökös vándorlásba és bujkálásba belefáradt lány végre megpihenhetett. Ezek a magas hegyek által körbezárt völgyek, melyek közt könnyű volt az átjárás, ugyan az országhoz tartoztak hivatalosan, ám valójában sokkal inkább egy külön kis birodalomnak számítottak.
Maga a…
Érdekes dolog az emberi elme, ahogyan többé-kevésbé, vagy egyáltalán nem összetartozó érzeteket, emlékeket összefűz, ahogyan egy jelentéktelen, már-már mellékes tényből, adatból egy egész történetet alkot a végére. Ez is egy ilyen történet.
Az egyszerű tény annyi, hogy éppen április elseje volt.…
Már majdnem éjfél volt, de még mindig ébren feküdtem az ágyban. Jobbára a plafont bámultam, és azt találgattam, a szomszédban szóló tévében vajon épp mi megy, ismerősnek tűnt ugyanis az a néhány foszlány, amit érthetően kivettem belőle. Végül kudarcot vallottam ebben is, kimentem hát a konyhába egy…
A mesében a királyné örökké arról faggatja a varázstükröt, ki a legszebb a vidéken. Ha az én kérdésemet kell feltenni, azt mondom: hol a hely számomra? Nem a fizikai, materiális hely, van lakhelyem, van lakcímkártyám. Az a hely, a közösség, ahová tartozunk, a szellemi, érzelmi otthon, haza. Választ…
Abban az időben, mikor ez az ifjú élt, akiről a mesém szól, még éltek legendás harcosok e vidéken s oltalmazták a népet a rájuk leselkedő veszélyektől, banditáktól, hódítóktól. A legtöbben tisztelték, becsülték őket.
De aztán még az ifjú életében, a változás szellője egyre erősödött, a történelem…
Vannak megkérdőjelezhetetlen dolgok, soha ki nem mondható gondolatok, érzések, tabuk, melyeket úgy őrzünk, mint semmi mást, még az életünknél is jobban féltjük. Ugyan miért? Ó, nem nagy ördöngösség ez! Vajon mi történne, ha leoldanánk a láncokat? Kristály tisztán ott állna előttünk a legkevésbé sem…
Kinyitom a szemem. Tudom, hogy álmodom. Nem nagy kunszt, ugyanis kizárt, hogy más módon női testem lehetne egyik percről a másikra. Már pedig tisztán látom, ahogy a lábam elé pillantok. Aztán rögvest hátra is hőkölök. Valami hátulról a combomnak ütődik és én átesem rajta. Hatalmas, aranyozott, íves…